28 - 29 - 30. fejezet

 

HUSZONNYOLC

Ryan

Fordította: Szilvi

A Vaddisznó bárpultjára könyöklök, a fejem lüktet, a szívem fáj, a gyomrom felfordul.

Kettős képek villannak fel a fejemben.

Az egyik, Cassie, amint szétlocsolja az öngyújtófolyadékot a gyárban.

A másik, a hamuszürke arca, amikor Jojo kihúzza az épületből.

– Tölts még egyet! – parancsolom Jace-nek.

Fintorogva néz rám, mindkét kezét a pultra csapja, és áthajol rajta, amíg az arcomba nem mászik.

– Tizenegyig nem szolgálhatok fel neked italt! Már mondtam!

Az első poharamba is a nagyanyánk limonádéját töltötte, amiért valószínűleg bezárhatna, ha bárki megtudná, mi van benne.

De most leszarom.

– Ő gyújtotta a tüzet, Jace! – A szavak tompák, és olyan az ízük, mint az égett fekete édesgyökérnek és a mosómedveszarnak. – Ő gyújtotta a kibaszott tüzet!

Még mindig nem tudom elhinni, de a telefonhívás felvétele, minden, ami a Sunshine számára az elmúlt két hétben rosszul sült el, és azután, hogy ott találtam, amikor a házamban kellett volna lennie, mit gondoljak?

Valami megütögeti a tarkómat, és rájövök, hogy a bátyám keze volt az.

– Ha ezt elhiszed – morogja Jace halkan és feszesen –, akkor nem érdemled meg őt!

– Akármi is van előtte, én valami mást akarok! – Blake csúszik a mellettem lévő zsámolyra. – És rendelhetek neki egy zuhanyzást? Füstölt seggszaga van!

Jace hüvelykujját a klotyó felé szegezi.

– Ha be tudod oda vinni, lezuhanyozhatod a mosdóban.

A Vaddisznó eléggé kihalt ilyen korán a nap folyamán, csak egy kis csoport farmer van a játékgépeknél. A város nagy része a Sunshine gyárban történt pusztítást tárgyalja – boldog név egy nyomorúságos helyhez –, vagy éppen azzal vannak elfoglalva, hogy a seriffnek meséljék el mindazt, amiről tudták, hogy Cassie-nek nincs rendben a feje, attól a pillanattól kezdve, hogy visszatért.

Azok a Sunderwell lányok sosem tartoztak közénk. Annyira beképzeltek, a hollywoodi attitűdjükkel. Tudhattuk volna, hogy deviánsak – nem is áll olyan távol a perverz játékok árusítása a gyújtogatástól.

Azt hittem, hogy tévedtek, hogy ez csak kisvárosi kicsinyesség. De aztán soha az életben nem gondoltam volna, hogy Cassie bármit is felgyújt.

De talán Jessie-nek igaza volt abban, hogy egy család milyen messzire képes elmenni egymásért.

Mit nem tennék meg az egyik testvéremért?

Szeretném azt hinni, hogy nem mennék túl messzire. De ismerem Jace-t és Gingert is. A bátyám átkozottul jó apa lesz, és ha Ginger bármi olyat tesz, amivel veszélybe sodorja az unokahúgomat vagy az unokaöcsémet, vagy amivel távol tartja a gyermeket Jace-től, akkor a határvonal a jó és a rossz között elmosódhat.

Talán Cassie számára is elmosódott.

De tüzet gyújtani, ártatlan embereket és a saját életét is veszélybe sodorni? Ez egy olyan határ, aminek átlépését nem tudom megemészteni, azok után, amin keresztülmentem életem során. Nem azok után, hogy megesküdtem, hogy megvédem a város lakóit, hogy az életemet adom értük, ha kell.

Ez kurvára túl sok.

Jace egy kólát tol át a pulton Blake-nek.

– Akarsz beszélni vele, vagy inkább vigyük ki hátra, és csináljuk a régi módszerrel?

– Intézem!

– Jó, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy megint letartóztassanak. – Jace a konyha felé rántja a fejét. – Hátul leszek. Kiálts, ha szükséged van rám!

– Senki sem fog letartóztatni – morgom. – Túlságosan lefoglalja őket egy gyújtogató letartóztatása.

Jace legyint, mielőtt eltűnik.

– Hé, haver, mi lenne, ha két percig nem lennénk faszok? – Blake örökös jókedve az idegeimre megy, és Jace nem töltötte újra a limonádémat.

– Nem vagyok pöcs! Csak összetörtem. – Úgy látszik, egy limonádé elég volt éhgyomorra.

– Nem, nem vagy! Kezdesz szarházi lenni!

Megpróbálom meglökni a vállát, és leesek a székemről.

De Blake elkap.

Ő a fivérem. Ezt teszik a testvérek. De általában én vagyok az, aki elkapja.

Mennyi vodka volt abban a limonádéban?

– Nem vagyok szarházi! – tiltakozom, miközben visszaültet a helyemre.

– Akkor egy seggfej vagy! – feleli Blake boldogan. Mindig boldog, ez Blake. Be is palackozhatná, és Moonshine-ként árulhatná. Happyshine. Sunshine.

Bassza meg!

– És nem is egy seggfej – mormolom. Mikor költözött a bár egy hajóra, és miért ringatózik?

– Jézusom, Ry! Mikor aludtál utoljára?

A két Blake-re hunyorgok.

– Csütörtökön? Volt egy műfolt zsűszak! Egy műkaszoszsúf! Frrranc!

– Egy zsúfolt műszak? – javasolja.

Rámutatok az ujjammal, és felemelem. – Aaaazzz!

– Add ide a kulcsaidat, te idióta! Hazamegyünk.

– Nem! Nem haza! Ő ott volt. Nem megyek haza! Nem kényszeríthetsz!

– Dehogynem! Gyerünk, nagy tesó! Holnap majd megköszönheted.

– Nem köszönök meg semmit!

– Meg fogod köszönni, hogy nem vettem fel ezt. Hé, Jace! Gyere, nyisd ki az ajtót.

Elzsibbadtak az ajkaim? Azt hiszem, elzsibbadtak az ajkaim.

A világ ismét megpördül, és hirtelen fejjel lefelé állok, egy vállal a gyomromban.

– Mi a faaaa...?

– Lehet, hogy te nem veszed fel – mondja Jace –, de én pokolian biztos vagyok benne, hogy igen!

– Nincs több limonádé dupla műszak után – morogja Blake. – Tudod, mit tesz vele a cukor!

Biztos haldoklom, mert esküszöm, hogy Jace nevetett.

Jace nem nevet.

Most már értem, miért.

Én sem fogok soha többé nevetni.

Becsukom a szemem. Ott van Cassie.

Meggyújtja a tüzet.

Sápadtan és ernyedten Jojo hátán.

Meggyújtja a tüzet.

Látszólag élettelenül fekszik az épület előtt.

Meggyújtja a tüzet.

A hordágyon magához térve, azok a megbabonázó szemek, amik engem bámulnak.

– Ó, istennőm, mit csinálsz?! – sikolt Olivia a fülem körül lebegő területre. – A fejére akarod ejteni?

– Lehet, hogy hatékonyabb lenne, mint hazavinni – töpreng Blake.

– Nem ejtheted a fejére! Szükségünk van rá, hogy segítsen Cassie-nek!

– Most még ahhoz sincs elég jó állapotban, hogy George Cooney-nak segítsen, nemhogy egy embernek.

– Tedd! Őt! Le!

Ez tényleg Olivia?

Akárki is ő, nagyon meggyőző. Hirtelen újra a földön vagyok, a seggemmel egy székben, és köd permetez az arcomba.

– Aú! Hé! Mi a fene?

– Ez egy aromaterápiás permet. – Olivia még egyet spriccel a parfümös üvegből az irányomba. – Gyógyítja a hülyeséget. És a másnaposságot.

– Olyan szaga van, mint az égett kátránynak és a macska spray-nek. – De kezd a köd a fejemben eloszlani. Bármi is van ebben a szarban, erős.

És hatékony.

– Újra kell igazítani a csakráidat – jelenti ki.

– Túl kell lépnie a félelmén – válaszolja Blake.

Egy mi a fene? pillantást vetek rá.

Megvonja a vállát.

– A szerelem kurva nagy dolog. És pokolian ijesztő. Ha lassan akarsz menni, menj lassan! De ne szabotáld azt, amit mindig is akartál! Nem tudod megvédeni a világot, Ry! Néha az emberek megsérülnek. És ebbe beletartoznak azok is, akiket szeretsz. Félhetsz tőle, de ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

– Nem félek! – morogtam.

– Haver, Jace kevésbé retteg attól, hogy apa lesz, mint te attól, hogy beismerd, hogy Cassie-t a hordágyon látva majdnem meghaltál.

– A-apa? – vonja össze Olivia a szemöldökét.

Jace morgolódik, és röviden bólint, nem néz rá.

Olivia ajkai szétnyílnak, és ha nem lennék kialvatlan, és nem csak az adrenalintól bódult, azt mondanám, hogy megbántódott.

– Blake-nek igaza van – mondja Jace. – Te egy szarházi vagy!

– Nem félek – erősködöm.

– Akkor miért nem maradtál ott, hogy meghallgasd, amit mondani akart? – kérdezi Blake.

Felmutatom neki a középső ujjamat.

– Átkozottul jól olvasok az emberekben.

Horkant egyet.

– Becsuktad a könyvet, mielőtt az első fejezethez értél volna. Ugyan már! Pihenhetsz nálam pár órát. Aztán felhívjuk Clintet, és mindhárman együtt szétrúgjuk a segged!

– Megvédelek titeket – mondom mindannyiuknak. – Megvédelek titeket attól, hogy egy gyújtogató túl közel kerüljön ehhez a családhoz.

– Te egy idióta vagy! – mondja Jace.

Blake a fejét ingatja.

– Elgondolkodtál már azon, hogy miért nem volt soha pár hónapnál tovább állandó barátnőd? Régebben azt hittem, azért, mert nem akartad a kapcsolat felelősségét, azok után, amit értünk tettél. De már nem hiszem, hogy ez a helyzet. Tudod, mit gondolok?

– Hogy túl sokat gondolkodsz?

– Hogy attól félsz, hogy feleséged és gyerekeid lesznek, és nem leszel képes biztonságban tartani őket. Hogy nem leszel képes a nap minden percében hős lenni. – Elhallgat, és felvonja a szemöldökét. – Vagy talán attól félsz, hogy olyan gyereked lesz, mint te, aki úgy érzi majd, hogy állandóan a te nyakadon kell lógnia, és állandóan aggódnod kell, és soha egy perc nyugtod sem marad.

– Fogalmad sincs, mi a faszról beszélsz!

A bár gyengén megvilágított belseje most élesen kirajzolódik.

Ahogy a mellkasomban lévő szorítás is.

És a gyomromban lévő görcs, ami azt mondja, hogy a fivéremnek kurvára igaza van.

Blake zöld tekintete nem inog meg, miközben megvonja a vállát.

– Talán nem! De azt tudom, hogy nem vall rád, hogy elhagysz valakit, akivel törődsz, akinek szüksége van rád. Át kellene gondolnod, mi folyik itt valójában, testvér!

Az történt valójában, hogy Cassie Sunderwell játszott velem. Keményen és csúnyán.

De... annyira izgatott volt a játékalkalmazás miatt, amit meg akart írni.

Látszólag őszintén izgatott volt. Ez tényleg csak egy trükk volt, hogy biztosítsa, hogy erős védekezése legyen, amikor felgyújtja a nővére gyárát? És az, ahogyan elpirult, de továbbra is próbált megbarátkozni a szexjátékokkal. És ahogyan a dildót hozta az ágyba, és bízott abban, hogy segítek neki rájönni, hogyan kell használni.

És ahogy életemben először teljesen felébredt a szívem, és ahogy majdnem megállt, miközben eszméletlenül feküdt azon a hordágyon, és semmit sem tehettem.

Túl későn érkeztem. Tehetetlen voltam.

Abban a másodpercben bepillantást nyertem abba, milyen lenne egy olyan világban élni, ahol ő nincs, és ez... félelmetes volt. Egy kibaszott rémálom.

Blake összeszorítja az ajkait, és bólint, mintha olvasna a gondolataimban. És tudva, hogy igaza van... a szemétláda.

– Tudom mi folyik még itt – vág közbe Olivia hirtelen frusztráltan fújtatva. – Steve gyújtotta a tüzet, és közben majdnem megölte az egyik kedvenc emberemet, ez a helyzet.

Az orromon keresztül veszek egy nagy levegőt, és a fanyar szag, ami még mindig a ruhámon terjeng, gúnyolódik rajtam.

– Micsoda?

– Steve gyújtotta a tüzet – ismétli Olivia lassan. – És ha nem hallgatsz rám, és nem állsz be azonnal a Cassie csapatba, akkor belemártom a fejedet egy vécébe, és olyan szörnyű nevekkel illetlek, amilyenekkel még soha életemben nem illettem senkit!

Egy hatalmas, tátongó lyuk keletkezik a szívemben, ami minden egyes szóval egyre tágul.

– Steve gyújtotta a tüzet.

– Sokkoló – mondja Blake kellemesen.

– Cassie látta a cipőjét, amikor kimászott az ablakon – erősködik Olivia. – De ő a serif póker-cimborája. Savannah szerint ezért nem vádolták meg az állatok elleni erőszakkal a farmon. Cassie-t is felhívta egy hátborzongató hang, és azzal fenyegette, hogy rájuk keni a gyárban történt összes rossz dolgot, ha nem találkozik vele ott. Így hát megtette. Elment a gyárba, és látta Steve cipőjét, amikor kiment az ablakon. Felültették. És szüksége van rád. És ha nem segítesz neki, akkor olyan aromaterápiás spriccet készítek, amitől egy életre impotens leszel, O’Dell! És ha azt hiszed, hogy nem fogom bosszúból használni az istennő adta képességeimet, akkor jó alaposan gondolkozz el, Úrfi!

Az agyamban minden zúg. A mellkasomban minden zúg.

És egyik sem jó értelemben.

Mert testem minden egyes sejtje felismeri az igazságot.

Blake-nek igaza van. Soha nem kellett volna kételkednem Cassie-ben.

És ha Oliviának igaza van – ha Steve tette ezt –, akkor olyan csúnyán elbasztam, hogy talán soha az életben nem fogom megismerni az igazi napsütést. Soha többé.

– Hülye vagyok! – motyogom.

Blake rám kacsint. – A legjobbakkal is megesik. Csak sokáig tartott, amíg sorra kerültél.

Cassie sosem fog nekem megbocsátani!

A pokolba is, én sem bocsátanék meg magamnak a helyében. De sokkal sürgősebb dolgom van, mint a bocsánatáért könyörögni.

Meg kell győződnöm róla, hogy biztonságban van.

– Tudod, hogy hol van? – kérdezem Oliviát.

– A pékségben. Maud az egyetlen ember a városban, akitől a seriff fél.

Újabb adrenalinlöketet kapva felpattanok a székről.

Már túl sokszor hagytam cserben.

Ezúttal valamit jól fogok csinálni.

Lehet, hogy az élete múlik rajta.

 

HUSZONKILENC

Cassie

Fordította: Katie

– Tessék, édesem. – Maud Hutchins egy újabb adag frissen sült áfonyás, extra krém sajtos muffint tesz elém. – Az ilyen napokon megengedett, hogy kettőt is megegyen az ember.

– Vagy hármat – dörmögi Gerald a pékség elhagyatott pultja mögül. Mindenki a termelői piacon volt és az én „legfrissebb” gyújtogatási kísérletemről pletykálkodott, így nem volt idejük fahéjas csigákra és cukros süteményekre.

Maud és Gerald világossá tette, hogy szívesen látnak. Még Gerald is, a Sunshine Toy’s elhivatott kritikusa is azt hiszi, hogy valaki szórakozik velem. Még Gerald is, aki elhivatott hívője annak az összeesküvés elméletnek, hogy tagja vagyok egy olyan konspirációnak, ami arra hivatott, hogy ellopja a nőket a férjük mellől az elemekkel meghajtott orgazmusok használásával, az én oldalamon áll.

Ryan viszont… ő egyszerűen elsétált.

Megbizonyosodott róla, hogy életben vagyok, megrázta a fejét és úgy nézett rám, mintha én törtem volna össze a szívét. Aztán elsétált.

Vissza se nézett.

Mióta elhagytam a kórházat legalább tizedszerre gyűlnek a szemembe könnyek. Belebököm a krémmel teli villám a muffinba. Miközben a süteményt majszolom az jár a fejemben, hogy addig élvezzem ki az édességeket, amíg szabadlábon vagyok.

A nap végére a seriff biztosan aláírja az elfogató parancsot ellenem.

– Ne sírj – mondja Ruthie May és megpaskolja a kézfejem. – Megoldjuk. Savannah ügyvédje a legjobb az államban. Te is tudod. Teljesen megkopasztotta Steve-et is.

– Debora egy igazi cápa – ért egyet Maud. – Ő majd megoldja, édesem.

– De ő nem egy bűnügyekkel foglalkozó ügyvéd. – Szipogok, hogy fel ne zokogjak. A tüdőm ég a sok beszívott füsttől, a torkom kapar és a szemeim őrülten viszketnek. – Ő csak szívességből beszél velem, mert Savannah megkérte. Ha tényleg letartóztatnak, kell keresnem egy rendes ügyvédet. – Összeszorítom a szám és nagyon küzdök, hogy egyben tartsam magam.

A „letartóztatás” szó, amely talán nemsokára érvényes lesz az én esetemben, úgy tűnik túlságosan nagy falat számomra.

Szabálykövető vagyok. Törvénytisztelő. Még csak egy parkolási büntetést se kaptam soha. És most, hála Savannah ördögi exének, talán börtönbe kell mennem.

– Még csak nem is dohányzom – suttogom. – Semmivel nem tudom bizonyítani az ártatlanságom.

– Nem fogsz börtönbe kerülni – mondja Gerald finoman. – A saját kezemmel fogom Steve-ből kicsikarni a vallomást, ha más lehetőség nincs.

Ránézek erre a hatalmas emberre, a kedves szemeibe és elmosolyodok.

– Köszönöm, Gerald. Értékelem a támogatásod.

– Természetesen – mondja, kissé zavarban a hálálkodásomtól. – Ha valaki becsületesen harcol, az egy dolog. De ha valaki mocskosan játszik, akkor a tisztességes embereknek ki kell állnia az igazáért. Nem akarok egy olyan városban élni, ahol szexjátékokat gyártanak, olyanban meg pláne nem, ahol ártatlan nők kerülhetnek börtönbe.

– Jó ember vagy, édesem – mondja Maud csillogó szemekkel. – Mindig is tudtam, hogy elő fog jönni belőled.

– Ha már szóba hoztad – dörmögi Ruthie, a fejével pedig a kirakatüveg felé bök. – Nézzetek, ki húzta ki a fejét a valagából.

Megfordulok és Ryant látom – fantasztikusan néz ki a kopott farmerben és a rá feszülő piros pólóban –, amint éppen belép a pékség ajtaján. A szíven őrülten kezd kalapálni, amit a rengeteg cukros muffinra fogok.

A szemébe nézek és azt kívánom, bár visszapörgethetném az időt pár órával.

Faképnél hagyott. Éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá.

Verj át egyszer, szégyelld magad. Verj át újra…

A kék szemei szelídek. Kutatók. Mintha megbánás lenne az arcán, miközben magamban megerősítem magam.

– Beszélhetnénk? Talán… kint? – kérdezi. – Kérlek.

– Nekünk nincs miről beszélnünk. – Fájnak ezek a szavak, mint amikor gyorsan letépik a ragtapaszt. Azt hittem nincs annál rosszabb, amikor tiniként összetörik a szíved, de tévedtem. Ez rosszabb. Sokkal rosszabb.

– Cassie…

– Kérlek, menj el. – Belehalok abba, hogy erős vagyok, de amikor rádöbbensz, hogy a személy, akit szeretsz, nem áll melletted jóban-rosszban, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy amíg képes vagy rá, elküldöd.

– Tudom, hogy nem te gyújtottad a tüzet – mondja Ryan.

A hangomból csak úgy csöpög az elkeseredettség.

– Tényleg? Szóval csak védeni akartál engem? Mert annyira törődsz velem?

Lehajtja a fejét és megdörzsöli a kezével az állkapcsát, pont úgy, mintha arcul csaptam volna.

– Nem gondolkodtam tisztán. Jessie lejátszotta nekem a telefonbeszélgetést közted és Savannah közt és…

– Micsoda? Milyen beszélgetést? Jessie magánbeszélgetéseket vett fel?

– Mi a fészkes fene ez már megint? – morog Gerald. – Ha jól emlékszem, ez az állam soha nem volt megfigyelés párti.

Ryan felteszi a kezét.

– Valaki elküldte a seriffnek, aki megosztotta Jessie-vel. Nem tudom ki, de van egy erős tippem. – Felsóhajt. – Olivia elmondta, hogy láttad Steve cipőjét. Valószínűleg…

– Szóval Oliviának hiszel, de engem faképnél hagytál egy szó nélkül. – Most én érzem úgy, mintha lekevertek volna nekem egyet.

Újra és újra. Mintha téglával csaptak volna fejbe. Vagy egy beton dildóval.

– Menj el. – A hangom ezúttal erősebb, pedig a szívem épp darabjaira hullik.

Nem az az ember, akinek hittem. Akinek hinni szerettem volna.

Szinte azt kívánom, hogy jöjjön a seriff és tartóztasson le.

Arra, hogy beleszeressek valakibe a börtönben vajmi kevés az esély.

– Cassie, kérlek, én…

– A hölgy kedvesen megkért, hogy távozz – mondja Gerald.

– Több, mint kedvesen – ért egyet Maud.

– Az lesz a legjobb, ha eltűnsz – kapcsolódik be Ruthie May. – Mindig kedveltek, Ryan. Hadd ne kelljen a véleményem megváltoztatni.

Kinyitja a száját, hogy vitázni kezdjen, de aztán megfordul és beesett vállakkal az ajtó felé indul.

Alig bírom a zokogást visszatartani az ajtó csukódásig.

– Ó, édesem – mondja Maud.

Ruthie May megszorítja a kezem.

Gerald egy újabb muffint tesz elém.

A darabokra tört szívnek ez igazi gyógyír. Nekem pedig nagyon sokra lesz szükségem.

Bár kétséges, hogy meggyógyul-e valaha.

 

HARMINC

Ryan

Fordította: Christina

Többé nem hagyom cserben Cassie-t. Rendbe fogom hozni. Az egészet.

Azzal vádolják, hogy megpróbálta elpusztítani Sunshine-t.

A Sunshine miatt az emberek elítélik őt és Savannah-t.

Az az összetört kifejezés az arcán, amikor elmondtam neki Jessie-t, Oliviát és Steve-e.

Bebizonyítom neki, hogy ő az első számomra, nem számít, mibe kerül. Kezdve a seriffel.

A gyár előtt találom meg, ahol a mai műszak még mindig a keleti szárnyat felemésztő tűz után kutat. – Seriff. Nem Cassie tette ezt.

Briggs érdektelenül felvonja a szemöldökét. – Szerintem olyan testrészeiddel gondolkodsz, amelyeket jobb, ha kihagysz ebből a beszélgetésből.

– Látta Steve-et…

– Elmondta a történetét.

Megcsikordul az állam, mert egyértelmű, hogy a férfi szerint a nő hazudik. – Beszéltél már Steve-vel?

– Fiam, hogy hogyan végzem a munkámat, az kibaszottul nem a te dolgod.

– Nem hiszem el – rázom meg a fejem. – Egy olyan fickónak hiszel, aki egy birkát baszott meg Cassievel szemben? Csak azért, mert szex játék gyárat vezet?

– Nem találtam bizonyítékot arra, hogy Steve Bennington megerőszakolt volna egy birkát.

– Csak azért, mert a birka nem tett feljelentést? – gúnyolódok.

Nem vesz tudomást a szarkazmusomról. – Steve kiemelkedő tagja a közösségnek évek óta. Sokkal régebb óta, mint ez a bibircsók a közösségünkön, az biztos. Happy Cat nem egy szexgyárnak való hely.

– Ez nem a te döntésed – mondom feszült hangon. – És tartozol az egész városnak azzal, hogy kideríted az igazságot.

Együttérzéssel telve a vállamra teszi a kezét. – A Sunderwell lányok tényleg tudják, hogyan kell jól megszívatni egy pasit, nem igaz? De rendben leszel, fiam. Várj néhány napot, aztán gyere át hozzánk. Az asszony azt akarja, hogy megismerd Geri Lynn-t. Hazajött a főiskoláról, elvégezte a képzőművészeti alapképzést, meg mindent.

Megráztam a kezét.

Ha nem fog Steve után nyomozni, nekem kell megtennem érte.

Felhívom a testvéreimet erősítésért, és találkozunk nálam Oliviával kiegészülve. Olivia és Jace próbálják leplezni a dolgokat, vágyakozó pillantásokat vetnek egymásra, amikor a másik nem figyel, és ez kezd egy kicsit furcsa lenni, de nekem fontosabb dolgom is van, amit meg kell oldanom, mint rájönni, hogy mi folyik köztük.

Most az egyszer a saját problémáimat teszem az első helyre.

Nem, Cassie-t teszem az első helyre.

Így kellene lennie.

– Szükségünk van a cipőjére – mondja Blake. – Ha ő volt a gyárban, valószínűleg tele lesz öngyújtófolyadékkal.

– Katalizátor – motyogom. –  Nem tudjuk pontosan, hogy mi is volt ez.

– Hogy a picsába fogjuk megszerezni a cipőjét? – kérdezte Jace.

– Megyek és megkérem, hogy adja kölcsön – mondja Olivia. – Egy barátomnak, aki a városba jön, vagy ilyesmi.

Jace ránéz. Olivia rápillant a családi fotóra, ami a kanapé fölött lóg, aztán a lábára néz, ahogy hozzáteszi: – Tudok meggyőző lenni. Ha kell.

– De te vagy az exfeleségének a legjobb barátja – mutat rá Jace.

– Pontosan. Csak volt… ó. – Olivia vállai leereszkednek. – Igaz. Nem fog beszélni velem, nemhogy bizonyítékot adni. Persze, hogy nem fog.

– Felejtsd el elkérni a cipőjét. – A nappalimban sétálgatok, elhaladva a fém mosómedve arcok mellett, amiket én hegesztettem és akasztottam ki a falra George-nak, mert a kis dögevőnek van egója. – El kell vennünk őket. Vagy valamit, ami bizonyítja, hogy ő áll emögött.

– Nem lesz elfogadható a bíróságon, ha ellopod őket – jegyzi meg Blake.

Mindhárman ránézünk.

Elvigyorodik. – Mi az? Szeretem a krimiket.

George kövéren és elhagyatottan sétál be a szobába. Neki is hiányzik Cassie.

Tönkretettem az egyetlen kapcsolatot, amiben valaha része volt George-nak.

Éppen készülök bekapcsolni neki a Macskasuttogót, amikor egy ördögi ötletem támad.

Az egyetlen dolog, amit George még a Macskasuttogónál is jobban szeret?

Guberálni.

Leguggolok mellé, és arrébb lököm a megrágcsált análdugót, amit magával cipel. – George, látni akarod Cassie-t? – kérdezem.

Csóválja a fejét, de szkeptikus marad.

– Szüksége van a segítségedre, haver.

– Te tényleg kibaszottul elvesztetted a maradék eszedet is – mondja Jace.

– Várj, hallgasd meg – válaszolja Blake. – Látni akarom, hova vezet ez az egész.

– Benne vagy? – kérdezem George-ot. – Lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz olyat megragadnod, ami nem vibrátor vagy hímvessző, de…

– Ó, istenem – sóhajt fel Olivia. – Van egy tippem, hová vezet ez az egész.

Jace kérdőn felvonja felé a szemöldökét, de ő csak megrázza a fejét. – Nem érdekes. Hamarosan megtudod.

Mosolygok. Majd rájön.

Ahogy Steve is. A szarházi gyújtogató.

És soha nem fog rájönni, hogy közeledik a veszte.

 

Egy órával később Blake, George és én a Steve háza mögötti erdőben settenkedtünk. Jace-t hátrahagytuk, mert ha elkapnak minket, nem engedheti meg magának, hogy újra összetűzésbe kerüljön a törvénnyel. Oliviát is magunk mögött hagytuk, mert bevallotta, hogy nem lenne biztos benne, hogy nem fújná le Steve-et potencianövelő spray-vel, és nem akarunk fizikailag kárt okozni benne.

Annak ellenére, hogy megérdemelné.

– Ez őrültség – mondja Blake. De mosolyog, és majdnem visszamosolygok rá.

Majdnem.

– Készen állsz, George? – kérdezem, leteszem Steve kifogástalanul ápolt pázsitjának szélére.

Csipogó hangot hallat, és az egyik mancsát a levegőbe emeli.

Kikapcsolom a pórázát, és a ház melletti konzervdobozokra mutatok. – Menj csak. Keress valami jót a szemétben.

– Teljesen dilis – teszi hozzá Blake széles vigyorral. – De igazad van, a GoogleFu azt bizonyítja, hogy nincs precedens arra, hogy a szemétből szerzett volna már bizonyítékot kukapanda.

– Látod? Azt hiszem, a briliáns az a szó, amit kerestél.

A téglatanya mögötti fák között kuporgunk, miközben George átgázol az udvaron, amíg el nem éri a szemétdombot, a ház melletti kukáknál. Három gyors ugrással máris a kisebbik kukán tántorog, miközben felemeli a nagy kukának a fedelét, és beleugrik, hagyva, hogy leessen a földre maga mögött.

– Nem tudom elhinni, hogy vele alszol – mormogja Blake.

– Megmosakszik, mielőtt lefekszik az ágyra.

Mozgást látunk odabentről, az egyik ablak mögött, mire a földre rogyok.

– Mit keres itthon? – suttogja Blake. – Azt hittem, hogy a vasárnapokat mindig a szüleinél tölti.

– Megsemmisíti a bizonyítékokat? – vetem fel.

A hátsó ajtó kinyílik, és Steve kilép a fából készült verandára. Fehér inget és khaki nadrágot visel, és egy nevetséges pilóta napszemüveget, amitől nem úgy néz ki, mint a fiatal Tom Cruise, nem érdekel, hogy mit mondott neki a legutóbbi csaja. Az ostoba arcának látványától heves düh zubog végig az ereimben. Súlyos hibát követett el ma, ami megölhette volna Cassie-t.

A rácsok mögé kerülés talán túl jót tenne neki.

Annyira azzal foglalkozok, hogy leküzdjem a késztetést, hogy megrohamozzam és bedobjam őt a kukába, hogy majdnem lemaradok a szemeteszsákról, ami a kezében lóg.

– Ó, a fenébe – motyogom.

Most én vagyok a seggfej, aki nem hitt Cassie-nek, és aki a mosómedvémet ütközőpályára állítottam és szaros veszélynek teszem ki.

Blake megragadja a vállamat, mielőtt megmozdulhatnék. – Várj. George megoldja.

Steve felcsapja a szemetes fedelét. Belelendíti a zsákot anélkül, hogy lenézne, és újra becsapja. Aztán megragadja az újrahasznosító és a nagyobb kuka fogantyúját – amelyben a mosómedvém valószínűleg halálra rémült –, és végigvonszolja őket a felhajtón.

Csak húzza és húzza maga után, miközben a szívem a bordáimat püföli, mint egy romboló golyó, mert arra számítok, hogy bármelyik pillanatban George kiugrik a konténerből, és leleplez minket, és az esélyeinket, hogy bizonyítékot szerezzünk Steve lecsukásához, és akkor minden tervünk füstbe megy.

De csodával határos módon a kuka csukva marad. Egészen le a felhajtó aljáig, amíg Steve szépen elrendezi őket az utcán. A pöcsfej újabb lélegzetelállító pillanatot vár, a karjait a feje fölé nyújtja, mintha valami sokkal nehezebbet mozgatott volna, mint kerekeken gördülő szemeteseket, aztán visszasétál a házba, és a bejárati ajtót használja ezúttal.

– A fenébe, ez közel volt – sziszegem, ahogy Blake hallhatóan kifújja a levegőt  mellettem.

Négy másodperccel azután, hogy a bejárati ajtó hallható puffanással becsukódott, George a nyakába akasztott zsákmánnyal tör elő a szemeteskukából. Úgy néz ki, mint valami táska, vagy talán…

– Ez egy övtáska? – kérdezi Blake, ahogy George visszasiet felénk, úgy látszik, elégedett magával.

Büszke vagyok rá, hogy életében először engedelmesen idehozott valamit, de nem tehetek róla, csalódott vagyok amiatt, amit talált. Az összes terhelő dolog közül, amit felkaphatott volna, Steve övtáskája nem szerepel a lista élén.

Pokolian zavarba ejtő, de nem bűncselekmény.

– Vissza kell küldenünk – suttogom Blake-nek, miközben az egyik karomat megmozgatom, és George-ra mosolygok, hogy visszacsábítsam a fák közé. – Később. Miután Steve remélhetőleg elhúzza a seggét a szülei házába.

– Nem, nem kell – mondja Blake, és megsimogatja a karomat. – A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint nem, a Kalifornia kontra Greenwood ügyre alapozva.

Ráncolom a homlokom. – Mikor szereztél jogi diplomát?

– Az Esküdt ellenségek ismétléseit nézem, amikor nem tudok aludni – mondja. – És a Kalifornia kontra Greenwood ügy szerint a rendőrség parancs nélkül átkutathatja a járdaszegélyen hagyott szemetet. Az ugyanis kívül esik az udvaron, ahogy látod.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz, de ha biztos vagy benne…

– Biztos vagyok benne – Blake kirántja a telefonját a farzsebéből, amikor George elér a rejtekhelyünkhöz. – Felhívom a seriffet, megmondom neki, hogy azonnal vonszolja ide a seggét.

– Nem fog eljönni – kapom fel George-ot, megvakarom a nyakát, néma dicséret gyanánt. – Valószínűsíthető ok nélkül nem, és eltökélt szándéka, hogy ne is találjon. Ő és Steve olyanok, mint a zsák és a foltja. – Lefelé pillantok, grimaszolva az S. B. monogramot látom a bőr övtáska külső oldalán. – Milyen idióta lehet ez a seggfej? A monogramja egy övtáskán? Jézusom...

George egyetértően csattog, és amint kinyitom a cipzárat, ellöki a kezemet, és belemeríti a mancsát új kincse belsejébe. Az öröm hangját, amit kiad, amikor előhúz egy felnyitható telefont, Blake halkan visszhangozza, – Ó, a fenébe is, igen. Egy eldobható telefon! Ez már valami!

– Hadd nézzem, haver – mondom, és kicsit erősebben rángatom, amikor George ellenáll. – Ígérem, hogy visszaadom – egy nyűgös gurgulázással és keskenyre összehúzott pillantással, amely egyértelművé teszi, hogy szemmel akar tartani, George elengedi a mobilt. Átadom Blake-nek, akinek nem volt tele a keze a mosómedvével.

– Még mindig eléggé fel van töltve ahhoz, hogy bekapcsoljam – mondja, és izgalom bugyog fel a hangjában. – Gyerünk, bébi, lássuk, mit tudsz. Oké, megvan a kezdőképernyő, és most megnézzük, hogy Steve kit hívott titokban az eldobható telefonján... – megnyom két gombot, mielőtt a keze megdermed, és egy hatalmas mosoly terül szét az arcán.

– Valami gyanús? – kérdezem.

Blake felém fordítja a képernyőt, felfedve egy ismerős számot. – Csak akkor, ha ma az illető hajnal ötkor felhívta Cassie-t, aki pont akkor kapta azt a hátborzongató hívást a fickótól, aki gyanúba akarta keverni.

Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne eresszek ki egy győzelmi kiáltást. Azonban kétszer pacsizok Blake-kel, és hálából megvakarom George hasát, aki boldogan búg a karjaimban.

– Felhívom a seriff irodáját, és itt várok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg alaposan átkutatja, hogy mi más is van azokban a tárolókban – mondja Blake, és megveregeti a vállamat, mielőtt leveszi az övtáskát George nyakáról. – Te menj vissza a városba. Találkoznod kell egy lánnyal egy bocsánatkérés miatt.

– Megyek. – De ez nem lehet akármilyen bocsánatkérés. Valami különlegeset kell tennem, valami olyat, amivel megmutatom Cassie-nek, hogy mennyit jelent nekem.

Kavarognak a gondolataim, keresztülvágok az erdőn George-dzsal a karjaimban, és mindenre megesküszöm neki, ami szent, hogy veszek neki egy övtáskát és egy saját telefont, amint rendbe hozom a dolgokat Cassie-vel.

Mintha valahogy megértené, elcsendesedik, és józan helyesléssel bólogat, miközben előrántom a mobilomat a zsebemből, és egy InstaChat-posztot készítek. Rövid és kedves, de a lényegre tapintok. Legalábbis remélem, hogy így van.

Nem tudom, hogy Cassie meg fog-e bocsátani nekem. Nem tudom, meg tudok-e bocsátani magamnak.

De nem adom fel. És remélem, Cassie is belátja, hogy ha idióta is vagyok, akkor sincs egyedül.

Hogy szeretik.

Hogy akarják őt.

Hogy van egy otthona.